A belső korlátjaid gyakran meggátolnak a céljaid elérésében

2014.03.17 09:52

 

 

A szülés előtt, amíg dolgoztam, sok olyan emberrel találkoztam, aki ugyan vette a fáradtságot ahhoz, hogy megkeressen, segítséget kérjen, hogy hogyan tudna megszabadulni a felesleges kilóktól, de igazából már a beszélgetést kifogásokkal kezdte, hogy neki nincs ideje, nem akar főzni, nincs ideje eljárni edzeni, a csokiról és a kenyérről nem hajlandó lemondani, nem tud korán felkelni, munka után pedig már nincs ereje mozogni, nem tud napi 3 l vizet meginni, az irodában nincs lehetősége diétás étel enni, sok üzleti vacsorán kell résztvennie stb.. stb.. stb..

Ezeket a korlátokat Te állítod fel saját magadnak, ezek mind jó kifogások, amelyek felmentenek a cselekedet alól.

Mindíg mindenhez van kiskapu!

Amint kimondod, hogy "nem tudom", "nincs időm, "nincs pénzem", máris korlátok közé szorítod magad. Belső korlátjaink gyakran meggátolnak abban, hogy észrevegyük a lehetőségeket, és éljünk is azzal.

Lehet továbbra is kifogásokat gyártani, és várni a csodára, de akkor azért azzal számolnunk kell, hogy semmi nem fog változni, ugyanúgy fogjuk magunkat érezni, ugyanolyan közérzettel fogunk minden nap felkelni és lefeküdni, elindulni munkába és haza érni, és este bambulni a tv előtt egy kis chips társaságában.

Ha ténylegesen változtatni akarsz az életmódodon, és mindezt komolyan is gondolod, akkor kezd azzal, hogy nem keresel kifogásokat. Ha már nem a kifogásokra koncentrálsz folyamatosan, meglátod megnyílnak előtted a kiskapuk, minden célhoz megvan az odavezető út, csak el kell indulni rajta!

 

Amikor kiderült, hogy babát várok, több olyan emberrel találkoztam, aki azt próbálta bennem erősíteni, hogy "na, innentől kezdve aztán vége az eddigi sportos életednek! Búcsút inthetsz az edzéseknek, ennek a táplálkozásnak, az alakodnak,  a versenyzésnek. Semmire nem lesz majd időd, legfőképp magadra nem!"

Akkor a férjem válaszolt erre nagyon helyesen: " a baba érkezésével nem lemondani kell dolgokról, hanem átalakítani az életünket!" És így is tettünk, azóta sem érzem úgy, hogy bármiről is le kellene mondanom, a kis makit visszük/viszem mindenhova, együtt edzek vele a gyerekszobában, azért, hogy a diétás ételeimet elkészítsem felkelek fél órával korábban, és minden nap teszek valamit az alakomért, egészségemért, azaz magamért, ettől jól érzem magam!

Nyilván tudnék többet aludni, ami most időnként hiányzik, de nemsoká a kis makákó is végig alussza majd az éjszakát, és akkor én is végig fogom.:)